HATKOR A MOSZKVÁN - KÖNYVBEMUTATÓ UTÁN

 

Sziasztok! A Facebookon már felidéztük képekben és videókban a szombat estét, most ide is teszek néhányat, hogy a nem facebookozók is lássák. 

Mindenkinek köszönöm, aki eljött a könyvbemutatóra. Bíztam benne, hogy sokan, ötvenen vagy talán még többen leszünk, azt nem gondoltam, hogy kétszer annyian. Szerintem ilyen összetételben, és ekkora tömegben még soha nem voltunk együtt. Jól sikerült este volt, a visszajelzések arról szólnak, hogy mindenki baromi jól érezte magát. Sajnos a kínálásra szánt nosztalgia konyakos meggyet a táskámban felejtettem, csak este nyolckor jutott eszembe, tragédia azért nem történt, a kapatos kalefosok és nem kalefosok rövidital gyanánt fogyasztották a sör mellé.

(Ha valaki fotózta fél hat körül a teraszon gyülekezést, kérem, küldjön képet, ilyen felvételt még nem kaptam senkitől.

Sokan, egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni. Akik szeretnének könyvet venni, a Google-ba beütve a könyv címét, találnak on-line vásárlási lehetőséget. Tárgyalásban vagyunk még könyvesboltokkal, így reményeim szerint egyre több helyen fogják árusítani. Ebben az évben tartunk még egy, a múlt szombatinál kisebb szabású összejövetelt - hiszen fontos és örömteli a személyes találkozás - ahová minden lemaradót szeretettel várunk, a részleteket időben közlöm.

 

HATKOR A MOSZKVÁN KÖNYVBEMUTATÓ

 

2022. október 15. szombat 17 óra 

Helyszín. Nemdebár 1024. Széll Kálmán tér 5. 

A Nemdebár a Moszkva tér és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkától a Széna tér felé a harmadik ház.
A földszinti helyiségben, asztaloknál 40-50 fő foglalhat helyet. Állni is lehet.
Az utcai fronton, dohányosok örömére is, terasz, ahonnan festői kilátás nyílik a Postapalotára és a Moszkva téren várakozó autóbuszokra és villamosokra.
Parkolás: Mammut parkoló (5 perc gyalog), vagy a környező kis utcák.

Az a jó, ha már 17 óra előtt megérkeztek. A bemutató hivatalosan 19 óráig tart, utána már jönnek a Nemdebár rendes vendégei is, de akinek kedve tartja, maradhat tovább.
Program: 17 óra: Az enyhe, közepes vagy súlyos amnéziában szenvedők megismerkednek évtizedek óta nem látott barátaikkal és barátnőikkel, valamint a nem kalefos érdeklődőkkel.
A Nemdebár fehér- és vörösborral, rozéval és szódavízzel várja a vendégeket.
Házi sós sütemények.
Nosztalgia konyakos meggy.
Aki mást szeretne fogyasztani, az a pultnál intézkedhet.
Kb. 17,30: rövid beszélgetés a könyv kapcsán a Kalefról.
Moderátor: Vass Norbert művészeti író, kritikus, szerkesztő.
Beszélgetőtársai: Ujlaki Dénes színművész, egykori kalefos, hatvanas évek. 

Török Ferenc filmrendező, egykori kalefos, nyolcvanas, kilencvenes évek.

Kabai József egykori kalefos, hetvenes, nyolcvanas évek. 

A könyv a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható.
Dedikáltatási lehetőség van.
A beszélgetést követően lazulás.
Zene: Patti Smith, Lou Reed, David Bowie és hasonszőrű társaik. Modern Talkingot, külön kérésre csak pénzért lehet hallgatni.
Mindenkit várunk szeretettel!
Köszönjük a lehetőséget Andrásnak, a Nemdebár vezetőjének!

HATKOR A MOSZKVÁN KÖNYV - KÉSZ

 

Sziasztok! Végre elkészült. A könyvbemutatót szervezzük, hamarosan megírom, hol és mikor tartjuk. 

A könyv kedves régi barátnéim és barátaim közreműködésével lett olyan szép, amilyennek elképzeltem. Illetve, amikor elképzeltem, nem tudtam, hogy konkrétan hogy fog kinézni, csak azt tudtam, hogy szép lesz... szóval értitek. A grafikus Korossy Kata (ex kalefos) készítette a borítót, Lovasi Eszter a könyvtervet és a tördelést. Bajtai Zoltán "Barangó" (ex kalefos) szerkesztette és korrektúrázta, Szecsődi István "Szecsa" intézte a nyomdai munkát, és az ő cége a Hatkor a Moszkván kiadója. 

A könyvet a kiadó hivatalos terjesztők igénybevétele nélkül adja el könyvesboltoknak. Ez azt jelenti, hogy Szecsa és én, intézzük személyesen a terjesztést. Jelezni fogom, hogy a könyvet mely boltok árusítják, de természetesen a bemutatón is megvásárolható lesz, kedvezményes áron. 

HATKOR A MOSZKVÁN - KÉSZÜL, CSÚSZIK, KÉSZÜL

fortepan/ magyar rendőr

Jó munkához idő kell. Hamar munka ritkán jó. Ezek az elkoptatott közmondások jellemzik a legjobban jelenlegi helyzetünket. Az előző bejegyzésben augusztus végére lőttem be a megjelenést, de csúszunk, a könyv anyaga a jó minőségű külcsín megvalósítása érdekében a tervezettnél több időt tölt a nyomdában. Szóval szeptember vége felé lesz kész. A bemutatót előreláthatólag a Kosztolányi Dezső téri Tranzit Art Caféban tartjuk, pontos időpontot akkor írok, ha már itt van a könyv az asztalomon. Addig még bemegyek az Országos Meteorológiai Szolgálat, Kitaibel Pál utcai központjába, és megrendelem tőlük az eső- és viharmentes időt. Elmondom nekik, hogy a Tranzit pompás kiülős résszel is rendelkezik, s bár tűzijátékot nem rendezünk, a mosolygós vénasszonyok nyarát még mindenképpen szeretnénk élvezni. 

... A nyolcvanas évek elején, valamelyik április 4-én, Barangó megköszöntését követően kijöttünk az Országház pincéből, és úgy tízen a Halászbástyához közeli buszmegálló felé vettük az irányt. Schreiber Laci magával hozott egy OP-s kegytárgyat, egy pezsgősüveget, aminek a szájába dugva égett egy gyertya, a zöld üveg oldalán csodás domborművet rajzolt a megdermedt fehér viasz. A megállóban két nyikhaj rendőr termett előttünk. Átadtuk a személyiket. Lapozgattak, egyikük, vigyori, égővörös hajú, úgy döntött, ma kitesz magáért: ─ Aztán honnan jönnek? ─ Az Országház borozóból. Születésnapot ünnepeltünk. ─ Mi ez a gyertya itt? ─ Csak úgy elhoztuk. Fogyóeszköz. ─ Nem lehet, hogy maguk október 23-át ünnepelték? ─ Hogy mit? ─ Hát az ellenforradalmat. ─ Összenéztünk a többiekkel, ez hülye! Vagy hülyéskedik? Felvilágosítottuk, hogy erről szó sincs, születésnapoztunk, amúgy meg ma április 4-e van. Az égővörös nem tágított: ─ Ez a gyertya arra utal, hogy maguk október 23-áról emlékeztek meg. ─ Elővette a rádióját, hívta a központot, és beolvasta a neveinket. Közben mi már erősen mosolyogtunk rajta, de fel se vette. Mivel egyikünket sem körözték, nagy nehezen feladta, elköszöntek és eltakarodtak.
Évekig emlegettük égővöröst, nem értettük az egészet, mindenesetre leszögeztük, hogy félelmetes dolgok lakhatnak a rendőrök fejében. A későbbiekben kétségeim támadtak, hogy talán nem is volt annyira hülye ez a rendőr. Az Országház pincében tényleg mindig október 23-a volt, csak amikor kiléptünk az utcára, akkor tört ránk az április 4-e...         

HATKOR A MOSZKVÁN - KÖNYVELŐZETES

Az óránk a Kiscelli Múzeum raktárában 
alussza örök álmát

 Múlt pénteken a könyv anyaga elment a nyomdába. Természetesen nem a saját lábán tette meg az utat, nem kockáztattunk, egy kéziratra az utcán, villamoson, trolibuszon számos veszély leselkedik, például leszólíthatják, ráköhöghetnek vagy el is rabolhatják, és a sokmilliós váltságdíjat nem tudom kifizetni. Ja, és a járműveken lyukasztani kell... Ez még tovább növelte volna a költségeket. A nyomdában biztonságban van. Illetve... Remélem, hogy Szecsa, a nyomda és a kiadó vezetője nem kínálgatja jéghideg rozéval. Megfájdulhat tőle a torka, és nehogy már egyik-másik bekezdés elhomályosodjon, vagy fejre álljanak a "b" betűk. Na, de a lényeg, ha minden jól megy, augusztus végén kézbe vehető, addigra a grafikusunk is visszatér amerikai kirándulásából, és nem marad le semmiről.  

Hetek óta minden éjjel a könyvvel álmodom. Nem túlzás, minden éjjel. A legnagyobb szerelmeddel sem álmodsz minden éjjel, akkor sem, ha elhagyott, és akkor sem, ha boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Kábé 10 napja a magam részét már elengedtem, vagyis a szöveggel (már sokadszorra) végeztem, a szerkesztő barátom és a tördelő barátném még dolgozott tovább, én pedig még mindig a könyvről álmodtam. Ami a legfurcsább: a nyomdába kerülése óta is álmomban csak őt látom mindenütt. Itt egy másik mondat kell... Ott azt ki kell javítani... Amott a képalában legyen egy kis változtatás. Szegény barátom, Erős Dani mondta, hogy egy szöveg soha nincs teljesen kész, de egyszer ki kell tenni a pontot a végére. 

Anno a blog írásakor problémát jelentett, hogy nagyon kevés a fotó, ám a könyv készítésekor mindez megváltozott. Találtam itthon újabbakat, barátaim is adtak néhányat, szedtünk le a Fortepanról, és kérésünkre profi fotósok is küldtek kiváló anyagokat. A Moszkva téri óráról a Kiscelli Múzeumtól kaptunk képeket, az Országház pincéről a Kiskép Galériától, a P. Mobilról szóló részekhez Schuster Lóránttól. Világhy "Elek" Zsoltról, akiről egy teljes fejezet szól a könyvben, nem volt fényképünk. Számos régi barátot megkérdeztem, egyikük sem tudott Elekről semmit, és fotóügyben sem tudtak segíteni. Aztán az utolsó pillanatban Götze Árpi és Horváth "Kacsa" Zsuzsa jóvoltából előkerültek a felbecsülhetetlen értékű  Elek-fotók. A 30 részt 90-100 darab képpel illusztráltuk. 

Szeptember elejére tervezek könyvbemutatót, reményeim szerint egy tágas és barátságos kávéházban, amely kiülős résszel is rendelkezik. A részletekről akkor írok, ha már a kezemben lesz a könyv. Ha a meghívott barátoknak, ismerősöknek csak a fele eljön, bízom benne, akkor is sokan lehetünk, pláne, ha általam nem ismert érdeklődők is érkeznek (gyertek!). A végén még házibuliba is átcsaphatunk. Mindenkit csókolok!   

"...Egy vasárnap reggel valamelyik külső pesti kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük, hogy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein. Megállapítottuk, hogy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. Onnantól kezdve minden alkalommal felfigyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elálló fülű, meggyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól összeaszott testű férfiak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek egykedvűen a cekkereikkel, a hétvégi telekre vagy vendégségbe mehettek. Egytől egyig szemrevételeztük őket, és nagyon röhögtünk, sokszor észrevették, és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hogy ők mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nagyon mi sem vághattunk fel. Így múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó, hogy mi sosem leszünk olyanok, mint Federicóék, a röhögés elnyomta a belső kis rémült hangot, mi lesz, ha egyszer mégis?..."  

Elek, Götze Árpi és Dzsoni

 

 

 

Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti

kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,

hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.

Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-

nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-

lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól

összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-

en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől

eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,

és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők

mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi

és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-

tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,

Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti

Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti

kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,

hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.

Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-

nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-

lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól

összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-

en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől

eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,

és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők

mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi

és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-

tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,

hoy mi sosem leszünk olyanok, mint Federicóék, a rk, mint Federicóék, a r

Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti

kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,

hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.

Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-

nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-

lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól

összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-

en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől

eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,

és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők

mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi

és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-

tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,

hoy mi sosem leszünk olyanok, mint Federicóék, a r 

 

HATKOR A MOSZKVÁN Gutenberg nyomában

 

Kedves Moszkva téri lányok, fiúk, és nem Moszkva tériek, szülők és nagyszülők, agglegények és örökifjú asszonyok! Levettem a blogbejegyzéseket az Internetről. Ennek az az oka, hogy az anyagból könyv készül. A meglévő szöveg kipofozva és kissé bővítve jelenik meg, és 5 új fejezet is becsatlakozik. A pontos megjelenésről, bemutatóról, a vásárlás lehetőségeiről majd tudósítok, reményeim szerint nyár közepe táján jön ki a könyv. 

Megragadom a lehetőséget és kéréssel fordulok a kedves olvasókhoz. Az illusztrációhoz kábé kétharmad részben saját képek kerülnek be. Magáról a Kalefról csak 3-4 fotóm van, a netről használható képek leginkább látképek és személytelenek. Szóval, ha valakinek van a birtokában a hetvenes-nyolcvanas években készült fotó a Moszkva térről, totál, vagy csoportosuló népek, vagy rendőrök munka közben, vagy bármilyen, és felajánlja a könyv elkészítéséhez, azt nagyon megköszönném. Ha a nagyóra rajta van, akkor küldök egy üveg bort a fotósnak. Ha a nagyóra pont hatot mutat, akkor pezsgőt. 

Az e-mail címem: j.kabai@yahoo.co.uk 

Üdvözlettel: Kabai József   

frissítés: a nagyóráról kaptam képeket a Kiscelli múzeumtól, így ez a kérdés megoldódott. A bort és a pezsgőt nem iszom meg, majd a könyvbemutatón felpukkantjuk őket.