 |
Az óránk a Kiscelli Múzeum raktárában
alussza örök álmát |
Múlt pénteken a könyv anyaga elment a nyomdába. Természetesen nem a saját lábán tette meg az utat, nem kockáztattunk, egy kéziratra az utcán, villamoson, trolibuszon számos veszély leselkedik, például leszólíthatják, ráköhöghetnek vagy el is rabolhatják, és a sokmilliós váltságdíjat nem tudom kifizetni. Ja, és a járműveken lyukasztani kell... Ez még tovább növelte volna a költségeket. A nyomdában biztonságban van. Illetve... Remélem, hogy Szecsa, a nyomda és a kiadó vezetője nem kínálgatja jéghideg rozéval. Megfájdulhat tőle a torka, és nehogy már egyik-másik bekezdés elhomályosodjon, vagy fejre álljanak a "b" betűk. Na, de a lényeg, ha minden jól megy, augusztus végén kézbe vehető, addigra a grafikusunk is visszatér amerikai kirándulásából, és nem marad le semmiről.
Hetek óta minden éjjel a könyvvel álmodom. Nem túlzás, minden éjjel. A legnagyobb szerelmeddel sem álmodsz minden éjjel, akkor sem, ha elhagyott, és akkor sem, ha boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Kábé 10 napja a magam részét már elengedtem, vagyis a szöveggel (már sokadszorra) végeztem, a szerkesztő barátom és a tördelő barátném még dolgozott tovább, én pedig még mindig a könyvről álmodtam. Ami a legfurcsább: a nyomdába kerülése óta is álmomban csak őt látom mindenütt. Itt egy másik mondat kell... Ott azt ki kell javítani... Amott a képalában legyen egy kis változtatás. Szegény barátom, Erős Dani mondta, hogy egy szöveg soha nincs teljesen kész, de egyszer ki kell tenni a pontot a végére.
Anno a blog írásakor problémát jelentett, hogy nagyon kevés a fotó, ám a könyv készítésekor mindez megváltozott. Találtam itthon újabbakat, barátaim is adtak néhányat, szedtünk le a Fortepanról, és kérésünkre profi fotósok is küldtek kiváló anyagokat. A Moszkva téri óráról a Kiscelli Múzeumtól kaptunk képeket, az Országház pincéről a Kiskép Galériától, a P. Mobilról szóló részekhez Schuster Lóránttól. Világhy "Elek" Zsoltról, akiről egy teljes fejezet szól a könyvben, nem volt fényképünk. Számos régi barátot megkérdeztem, egyikük sem tudott Elekről semmit, és fotóügyben sem tudtak segíteni. Aztán az utolsó pillanatban Götze Árpi és Horváth "Kacsa" Zsuzsa jóvoltából előkerültek a felbecsülhetetlen értékű Elek-fotók. A 30 részt 90-100 darab képpel illusztráltuk.
Szeptember elejére tervezek könyvbemutatót, reményeim szerint egy tágas és barátságos kávéházban, amely kiülős résszel is rendelkezik. A részletekről akkor írok, ha már a kezemben lesz a könyv. Ha a meghívott barátoknak, ismerősöknek csak a fele eljön, bízom benne, akkor is sokan lehetünk, pláne, ha általam nem ismert érdeklődők is érkeznek (gyertek!). A végén még házibuliba is átcsaphatunk. Mindenkit csókolok!
"...Egy vasárnap reggel valamelyik külső pesti kerületben tartott mulatságról
hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük, hogy Federico Fellini kedvenc
epizódszereplői utaznak a BKV járművein. Megállapítottuk, hogy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. Onnantól
kezdve minden alkalommal felfigyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elálló fülű, meggyötört
arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól összeaszott testű férfiak,
karikatúraszerűek, ott zötykölődtek egykedvűen a cekkereikkel, a hétvégi telekre
vagy vendégségbe mehettek. Egytől egyig szemrevételeztük őket, és nagyon
röhögtünk, sokszor észrevették, és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem
jutott eszünkbe, hogy ők mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként
vihogó félhülye Pixi és Mixi grófot a Mágnás
Miskából, szóval olyan nagyon mi sem vághattunk fel. Így múlattuk
Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó, hogy mi sosem leszünk
olyanok, mint Federicóék, a röhögés elnyomta a belső kis rémült hangot, mi
lesz, ha egyszer mégis?..."
 |
| Elek, Götze Árpi és Dzsoni |
Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti
kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,
hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.
Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-
nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-
lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól
összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-
en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől
eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,
és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők
mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi
és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-
tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,
Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti
Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti
kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,
hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.
Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-
nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-
lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól
összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-
en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől
eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,
és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők
mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi
és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-
tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,
hoy mi sosem leszünk olyanok, mint Federicóék, a rk, mint Federicóék, a r
Ey vasárnap reggel, valamelyik külső pesti
kerületben tartott mulatságról hazafelé menet Fülöpp-pel észrevettük,
hoy Federico Fellini kedvenc epizódszereplői utaznak a BKV járművein.
Megállapítottuk, hoy határozottan az Amarcordból ismerjük őket. On-
nantól kezdve minden alkalommal felyeltünk rájuk. Krumpliorrú, elál-
lóülű, megyötört arcú, szomorú népek, mázsás asszonyok és alkoholtól
összeaszott testű férak, karikatúraszerűek, ott zötykölődtek eykedvű-
en a cekkereikkel, a hétvégi telekre vay vendégségbe mehettek. Eytől
eyig szemrevételeztük őket és nayon röhögtünk, sokszor észrevették,
és zavartan kifelé pislogtak az ablakon. Az nem jutott eszünkbe, hoy ők
mit láthatnak: a kialvatlan, másnapos, fakutyaként vihogó félhülye Pixi
és Mixi grófot a Mágnás Miskából, szóval olyan nayon mi sem vághat-
tunk fel. Íy múlattuk Fülöpp-pel a vasárnap reggeleket, boldogan, de jó,
hoy mi sosem leszünk olyanok, mint Federicóék, a r
