HATKOR A MOSZKVÁN - KÉSZÜL, CSÚSZIK, KÉSZÜL

fortepan/ magyar rendőr

Jó munkához idő kell. Hamar munka ritkán jó. Ezek az elkoptatott közmondások jellemzik a legjobban jelenlegi helyzetünket. Az előző bejegyzésben augusztus végére lőttem be a megjelenést, de csúszunk, a könyv anyaga a jó minőségű külcsín megvalósítása érdekében a tervezettnél több időt tölt a nyomdában. Szóval szeptember vége felé lesz kész. A bemutatót előreláthatólag a Kosztolányi Dezső téri Tranzit Art Caféban tartjuk, pontos időpontot akkor írok, ha már itt van a könyv az asztalomon. Addig még bemegyek az Országos Meteorológiai Szolgálat, Kitaibel Pál utcai központjába, és megrendelem tőlük az eső- és viharmentes időt. Elmondom nekik, hogy a Tranzit pompás kiülős résszel is rendelkezik, s bár tűzijátékot nem rendezünk, a mosolygós vénasszonyok nyarát még mindenképpen szeretnénk élvezni. 

... A nyolcvanas évek elején, valamelyik április 4-én, Barangó megköszöntését követően kijöttünk az Országház pincéből, és úgy tízen a Halászbástyához közeli buszmegálló felé vettük az irányt. Schreiber Laci magával hozott egy OP-s kegytárgyat, egy pezsgősüveget, aminek a szájába dugva égett egy gyertya, a zöld üveg oldalán csodás domborművet rajzolt a megdermedt fehér viasz. A megállóban két nyikhaj rendőr termett előttünk. Átadtuk a személyiket. Lapozgattak, egyikük, vigyori, égővörös hajú, úgy döntött, ma kitesz magáért: ─ Aztán honnan jönnek? ─ Az Országház borozóból. Születésnapot ünnepeltünk. ─ Mi ez a gyertya itt? ─ Csak úgy elhoztuk. Fogyóeszköz. ─ Nem lehet, hogy maguk október 23-át ünnepelték? ─ Hogy mit? ─ Hát az ellenforradalmat. ─ Összenéztünk a többiekkel, ez hülye! Vagy hülyéskedik? Felvilágosítottuk, hogy erről szó sincs, születésnapoztunk, amúgy meg ma április 4-e van. Az égővörös nem tágított: ─ Ez a gyertya arra utal, hogy maguk október 23-áról emlékeztek meg. ─ Elővette a rádióját, hívta a központot, és beolvasta a neveinket. Közben mi már erősen mosolyogtunk rajta, de fel se vette. Mivel egyikünket sem körözték, nagy nehezen feladta, elköszöntek és eltakarodtak.
Évekig emlegettük égővöröst, nem értettük az egészet, mindenesetre leszögeztük, hogy félelmetes dolgok lakhatnak a rendőrök fejében. A későbbiekben kétségeim támadtak, hogy talán nem is volt annyira hülye ez a rendőr. Az Országház pincében tényleg mindig október 23-a volt, csak amikor kiléptünk az utcára, akkor tört ránk az április 4-e...